2012. szeptember 14., péntek

Postojna csodálatos cseppkőbarlangja

Sok évvel ezelőtt láttam egy képet egy csepkőbarlangról. Emlékeimben csak annyi maradt meg, hogy Jugoszláviában valahol létezik egy csepkőbarlang, ami csodálatos. Mit tesz Isten, tavasszal a műhelybe az egyik vendég behozta a fotóalbumát, Szlovéniában járt márciusban. Az egyik oldalon visszaköszönt a régi fotó. A nyári túránk egyik útvonala rögtön kirajzolódott.




Postojna teljes mértékben a túristákra épült virágos, tiszta kis falu. Az út a csepkőbarlangig jó minőségű, jól láthatóan kitáblázva. A pakolóban 3.5 euróért árnyékos helyet találtunk. Az autó mellett átöltöztünk zárt túracipőbe, hosszú farmernadrágba, pólóba, és a hónunk alá csaptunk egy kapucnis vastag pulcsit.
A pénztárnál összevont jegyet vettünk 27,9 eu-ért, ami belépést biztosított a közeli Predjama kastélyba is. A pénztáros megkérdezte, hogy honnan jöttünk és már automatikusan számlázta 1 eu-ért az audió kütyüt, ami magyar nyelven vezet majd végig a barlangon.
Fél  és egész óránként indultak a csoportok. A bejáratnál fotók készültek, amiket a túra végén meg lehetett venni. Itt volt lehetőség 3,5 eu-ért kölcsönözni hosszú meleg és enyhén szagos lódenkabátot.
A barlangban kis elektromos vonatok húztak végeláthatatlan hosszúságú szerelvényeket. A bejárat után rögtön megcsapott minket a 10 fokos hideg. Pulcsit magunkra húztuk, csüccs a vonatra és már robogtunk is a hegy gyomrába.



A barlang első négy kilométerén a cseppköveket, a múlt századokban belátogató vendégek fáklyái tökéletesen feketére kormozták, élvezhetetlenné téve a látványt. Ezen a részen a kisvonat átszaladt. A menetszél miatt a levegőt még hidegebbnek éreztük, a kapucnira nagy szükségünk volt. A kütyü a fülünkben erősen figyelmeztetett az alapszabályokra, miszerint ne fényképezz (ennek ellenére a vakuk folyamatosan villogtak), ne nyúlj ki, ne állj fel, lábad ne lógjon ki. Bizony néha a fejünk majdnem súrrolta a cseppköveket. Ahogy egyre beljebb értünk, úgy változtak a kövek a ravasz megvilágításban tisztábbá, csillogóbbá.


A szűz barlang
A vonat ott állt meg, ahol a barlang feltárása idejében már elektromos világítást használtak, innen indult a gyalogtúra. Három vonatnyi tömeget összevártak. Az óriási teremben szétválasztották a társaságot német, angol, olasz, szlovén és francia részre. Nekik külön idegenvezetők mutatták be a barlangrendszert. A maradék csoport voltunk mi kütyüsök. A világ minden részéről, érthetetlen nyelveken zsongó tömegként vártuk az indulást.
Az út mentén narancssárga táblán számok jelezték, hogy a kütyün hányas számot pötyögjük be és hallgassuk meg az ott látható részhez tartozó információt. Érdemes a kütyüt pont akkor bekapcsolni, amikor a tábla mellett elhaladunk, mert a séta sebessége megegyezik az adott részhez tartozó információk sebességével.

A cseppkőbarlang jelképe

A barlang szépségét nem lehet leírni, a cseppkövek mind formáiban, mind színeiben mind méreteiben olyan széles skálán mozognak, amit sosem láttam. Néha lekapcsolták a lámpákat, hogy tudjuk érzékelni a sötétséget. A "Szép barlangok" termei bályosak, félelmetesek, lélegzetelállítók. A cseppkőbarlang szimbóluma, a két egymás mellett emelkedő különböző színű cseppkőóriás, királyi megvilágításban tündökölt.
 A tömeg úgy hatott, mintha egy földalatti város több szinten eltolt utcáit járnánk. Hidakról lenézve láttuk a barlangrendszerben a csoportokat, vagy az árnyaikat mozogni, felettünk vakuk villantak.
A cseppkőbarlang legismertebb védett állata a barlangi vakgőte, vagy emberhal. Egy nagy terráriumban csodálhattuk meg. Megszokhatta az állandó kopogtatást az üvegen, figyelemre sem méltatott minket.

A posta oldala

A gyalogtúra a barlang hatalmas zeneterménél ért véget, ahol a világ első és egyetlen földalatti postája is működik. Itt megvettük a kötelező hűtőmágnest és már tereltek is a kisvonathoz. A sin a visszaúton nem mindíg futott a másik mellett, új szépségek alatt robogtunk el.
A kijáratnál már sorakoztak 6 euróért az elkészült fotók. Ügyes húzás, hisz oly ritka már a papírkép.
Kiérve a 37 fokos melegre, gyorsan visszaváltottuk a nyári lenge ruhát, cipőnket túraszandálra cseréltük és indultunk meghódítani a Predjama kastélyt.

A természet mint művész
 Tudtad-e? A fentről lefelé növekvő cseppkő neve sztalaktit, a felfelé növekedőé sztalagmit. Amint összér új nevet kap és mint sztalagnát hízik tovább.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése