2012. november 17., szombat

Titánok harca


Zeusszal gondok vannak. Engedetlen, külön utakon jár. Bakol, ijesztgeti az aprónépet, egyre többször van rá panasz, nem lehet rajta végiglovagolni a tanórát.
Carlos dolgozik helyette a kifulladásig, Zeusz élvezi a semmittevést. Többször le kellett mondani miatta órát, Erika morgott, de nem volt ideje foglalkozni Zeusz lelkével, nemsokára kezdődnek a vizsgái. Megy a ló a levesbe, kínlódjon vele más, nem lehet használni oktatásra.


Pénteken sorbanállás volt Carlosra, Erika szólt a páromnak, mozgassa le Zeuszt. A ló megkapta a nyerget és a nyolcvan kilós páromat. Rögtön bepróbálkozott, kirúgott, dobálta magát. Kemény harc indult, hogy eldöntsék ki kit irányít. Zeusz nehezen fogadta az erős kezet, szoros szárat, nem adta könnyen magát. Ráadásul a lovarda azon sarkában, ami az erdővel határos, különösen idétlenül viselkedett. Zúgott a szél, mozogtak a száraz levelek. Zeusz figyelt, forgatta a fülét nyakát, tekergette magát, rángatta a szárat, visszahőkölt. Igyekezett elkerülni a sarkot, próbált kibújni az irányítás alól.

Végül feszülten, ugrásra készen odakényszerült a félelmetes oszlophoz. Sikerült megállítani a sarokban, pár percig forgolódtak, majd kezdődött a szoktatás. Minden oldalról megközelítették a mumus pontot először lépésben, majd ügetésben, végül Brigi cavaletti akadályokkal rakta teli a fordulót és egyszer csak megtörtént a csoda. Zeusz megadta magát. Fejét lehajtotta és beindultak az elegáns körök lépésben, majd ügetésben. Egy órás fárasztás után Zeusz kezessé vált.

Brigi átvette ő is megdolgozta, vágtázott jó pár kőrt, a lóról folyt az izzadság. A végén hárman összedugták a fejüket és megállapították, Zeusznak néha kell a határozott erő és a nagy súly, hogy tudja hol a helye. A sarkantyút Erika leszavazta.
Carloson lovagoltam közben az osztályt. Carlos magasról tett Zeusz bakugrásaira, monoton dolgozott a lovarda másik felében.

Következő pénteken Erika boldogan újságolta, Zeusz egész héten mint a kisangyal úgy dolgozott.
Hurrá! Zeusz kipipálva, irány a terep. A két lóval kibattyogtunk, Babilon otthon maradt, egyedül őrizte a tanyát. A felállás megint hasonló, Zeusz kötőféken legel az erdő szélén, én Carloson tanulom az osztályt a mezőn.
Minden jól ment addig, míg Babilon el nem unta az egyedüllétet. Egyre hangosabb lett, és egyre nagyobb sebességgel rótta a karámban a kőröket. Carlos az egyik kanyart nem vette be, hanem ment egyenesen tovább, elindult a tanya felé. Nagy nehezen megállítottam, sőt egy darabig sikerült is vissszafordítanom, ám ez tiszavirág idejű siker volt, egyre közelebb kerültünk a tanyához. Végül Erika rángatta vissza a mezőre.

Ahogy eltávolodtunk, Babilon újból beindult, rohamozta a kerítést, kezdődött minden elölről. Kis harc Carlosszal és részemről a feltétel nélküli kapituláció.

Ennyi kudarc után befejezettnek nyilvánítottuk az órát, felsorakoztunk, indulás haza. Sikeresen átjutottam a kapun, sőt azt hittem a karámba is be tudom vezetni a lovat, de nem így történt. Carlos nem a karámba tartott, hanem az istállóba. Kénytelen kellett követtem őt.

Mivel István az istálló tetejét nem építette túl magasra, a ló nyakára borulva vonultam be. A box alsó ajtaja zárva volt. Carlos csinált egy kőrt, hátha mire újból odafordul, már tárt kapukra talál. Kimondottan zavarta, hogy még mindig ajtón kívül maradt, topogott, forgolódott, feszengett. Erika futott utánam, hogy Carlost megállítsa.

Zeusznak ez már túl nagy falat volt, utolsónak belépve a kapun, látva a pánikot, kirántotta a szárat párom kezéből és őrült vágtával érkezett az istállóhoz, majd hirtelen fékezéssel becsúszott Carlos mellé. Babilon tombolt az örömtől. Teljes káosz, Erika azt sem tudta melyik lovat fogja. Sajnos nem ismertem az ilyen vészhelyzetre vonatkozó szabályokat, csak hasaltam a lovon, erősen átkarolva a nyakát, pedig már rég le kellett volna szállnom róla. Gyorsan pótoltam az elmaradást, Carlost az istállóhoz szegeztem míg Erika elvezette Zeuszt.

Hú a mindenit! Új oldalukról ismertem meg a lovakat. Két hatalmas állat és profin összedolgoznak, hogy kiborítsanak három embert. Egyre messzebb érzem magam a céltól, a lovastúrától, már megint újabb probléma előtt állok.


1 megjegyzés: