2014. január 1., szerda

A szűz kéz titka, avagy BUÉK az Ügetőn 2014



Év utolsó napja, rotyog a lencsefőzelék. Páromat hívja Karcsi, fél négykor találkozzunk az Ügetőn.

-Menjünk?
-Ok, induljunk, még az életben nem voltam a lovin!
Lencsefőzelékbe gyors habarás, kis rotyogás, gáz lezár, öltözzünk!
De tényleg öltözzünk, mert kint szétfagyunk! Harisnya és cicanadrág fölé egy vászonnadrág, pulcsi mellény pufikabát, a kocsiból michelin bábuként kukucskáltunk ki.



Év vége révén, malacunk volt, a bejárat mellett üres parkolóhelyet találtunk. Ezer forintért mérik a belépőt és a négy kilós ebünkre legyünk szívesek szájkosarat rakni, vagy vegyük kézbe őkelmét.
- Ne vicceljen! Ennek a kutyának a szájára maximum egy kulcstartó karikát tudnánk húzni. - Párom zsebre rakta az állatot.


Az első futamokat lekéstük, a befutóknak szóló üvöltést viszont jól hallottuk. Felkapaszkodtunk a lelátóra. A tömeg velünk szemben igyekezett lejutni a fogadó helyekre, korlátba kapaszkodva álltuk a sarat. Fenn, a lelátó tetején, már normálisan volt hely és átlátható volt a tér, óriás kivetítőn ismételték az előző versenyt.


A pályán csodaszép lovak, lábukat elegánsan emelgetve húzták a kocsikat, melegítettek a következő rajtra. Alattunk színes kavalkád, éneklő, összekapaszkodva táncoló boldog tömeg.

Ez a hely a celebek, szilveszteri maskarába bújt bolondok, turf újságot böngésző, kezükben a biztos befutókra megtett fogadószelvényt gyűrögető törzsvendégek és a már illuminált állapot utolsó fázisát átélő bukdácsoló részegek olvasztó tégelye. Családok kisgyerekekkel, ahol a büszke anyuka azzal dicsekedett, hogy a legkisebb lurkója tavaly tutira megmondta a győztest, amit meg is tettek és nyertek. A nézők többsége sapka helyett vidám szilveszteri fejfedőt, villogó nyuszifület húzott a fejére, pukkantották a pezsgős dugót, örültek egymásnak, szórták a szélben a konfettit.


Indult az következő futam. A fejek egy irányba fordultak, a morajlás az alap szintről kezdett emelkedni, majd mikor a versenyzők befordultak a kanyarba, pár lónév kivehetővé vált az üvöltésből. Jött a következő kőr, már látható volt a végleg leszakadt lovak csoportja, ami miatt néhányan lerogytak az újságpapírral bélelt ülésekre, a többiek a papírtrombiták segítségét hívva eszement kiabálásba csapva hajtották a lovakat a célba. Körülöttünk senki nem nyert, Karcsi is széttépve dobta maga mögé a szelvényét.


Elragadott ez a hév, mindenképpen fogadni akartam. Karcsi belelkesedett, szűz kéz, biztosan belenyúlok a tutiba. 190-es magasságával törte előttem az utat a fogadó ablakig. Amennyit ez idő alatt üvöltve elmagyarázott a fogadás szabályairól és lényegéről, abból építkeztem az ablak előtt. Megint csak a szerencse, a sorban pont oda tudtam törleszkedni, ahol megnyílt egy új ablak, elsőként álltam a mosolygós pénztáros előtt. Elkapott a pánik, gyorstalpaló tanfolyamomból csak annyira emlékeztem, hogy egytől kilencig benyögtem három számot. 7, 6, 4.


-Kétszáz forint.
Csak? Ettől miért rongyolódnak le annyian? Karcsi távolabb elmagyarázta, hogy rosszul fogadtam, de ha bejön ez a sorrend, ebből több hétig ünnepeljük az új évet!
Mélyen a zsebembe dugtam a nyertes szelvényt, repültem fel a kilátóra, felkapaszkodtam a korlátra. Indult a verseny. A pulzusom emelkedett, a kanyarban szememet erősen meresztve kutattam a három számot, hangom a csillagos égig felhallatszott. Az egyik lovat sehol sem találtam a rohanó tömegben, de bizalmam rendületlen volt és a torkom is bírta.
- Istenem! Egy hónapja szemezek a neten azzal a méregdrága takarító robottal! Add, hogy megvehessem!
Nos, a szűzkéz valóban csodákra képes. Kiválasztottam a három legesélytelenebb lovat. Az elsőt rögtön kizárták a versenyből, a második remek vágtába csapott át, a harmadik a csoporttól leszakadva utolsóként kullogott be. De a kétszáz forint megérte, mert olyan izgalommal ordítottam végig ezt a pár percet, mintha az életem függne tőle.


Szünetben Lagzi Lajcsi szórakoztatott minket. Az első sorban ott táncolt pár ember, akik rég lecsúsztak a társadalom szélére és már csak abban bízhattak, egyszer talán bejön a turfon megtett sorrendjük. Pár fogukat kivillantva énekelték Lajcsival a mulatós nótákat.
Következő szünetben bemutatták az év ügetőlovát, Rádium Boy-t. A ló járása hasonlított egy büszke macskáéra, elég jól bírta a vaku villanásokat.
Még két futamot végignéztünk, de a díjátadás előtt leléptünk. Kutyánk a beígért tűzijáték első durranásánál valószínűleg elhagyta volna párom kényelmes zsebét.
Óriási élmény volt életem első ügetője, a következő év végét tutira ott fogjuk megint búcsúztani.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése