Végre újra tavasz, végre újra terep!

Péntek van és tavasz! Reggel nyolc óra, csak mi vagyunk a lovardában, Erika és Virág is ráér, menjünk terepre! Négy olyan lóval, amelyikből hármon egyszer már ültem. Hát ez izgalmas lesz. Mi több, Erika úgy osztotta ki a lovakat, hogy nekem Vili jutott. Ő az egyetlen akit egyáltalán nem ismerek, kapcsolatom csak annyi vele, hogy ő viselkedik a legnormálisabban, amikor a szárazkenyeret osztom ki közöttük.




Vili egy nagyobb póni, akit maximált súllyal lehet terhelni, hogy munkaképes maradjon a nap végéig, én nem tartozom ebbe a súlykategóriába. Egy év alatt kigömbölyödött, megemberesedett, talán már elbír.

Rögtön jött, beletüsszögött a kapucnimba, dobtam az etetőjébe egy kiflicsücsköt, míg azzal szöszölt, ráraktam a kötőféket.
Nyergeléshez a legjobb helyre kötöttem, a karám mellett lévő virágládából kapásból kilegelte a bimbózó nárciszt és a hátsó lábak pucolása közben jött rá a szapora. Utolsó pillanatban ugrottam félre. Erika fejezte be a nyergelést, azon a nyomorult zablán mindig rengeteg szíj fityeg, és bármelyiket bárhova be tudom fűzni. Bementünk a karámba összeszokni, tök normális kis ló.

Málna kutya felkészült a kíséretünkre, hátára hatalmas EU szabványú fényvisszaverő mellényt kapott. Egy vak vadász sem tudott volna elmenni mellette, hogy észre ne vegye.









Erika Gesztenyén, Virág Csengén, Párom Bolerón, így vonultunk ki a kapun. A tanya mögötti szokásos erdei úton indultunk, sokáig csak lépésben. Ahogy elhagytuk a hullámvasutas útszakaszt, ügetésbe csaptunk. Boleró rögtön bepróbálkozott, hogy vágtának értelmezze a jelzést, párom erősen fogta. Mögötte Erika, majd én. Csengének rövidek voltak a lépések, Virággal kellemes vágtában zárta a sort. Az utunkat őzek keresztezték, akkora bakugrásokkal, hogy az út felett csak átrepültek. Elöl a két ló egyszerre torpant meg.

A tereplovaglásnak itthon semmi kultúrája nincs! Ezt azóta tudom, hogy tavaly nyáron kint voltunk lovagolni Erdélyben. Ott bármilyen járművel találkoztunk, amint észrevett a vezető, megállt, ha zajos volt, lekapcsolta a motort és megvárta míg elvonulunk mellette. Itt bárki aki járművel közlekedik az erdőben, elsőbbséget követel magának az erősebb jogán. Nekünk kell figyelnünk a hirtelen felbukkanó quvadra, traktorra, terepjáróra, a lovakat visszavezetni biztonságos távolságba. Ha hátulról ér be, semmi lassítás, a ló ijedten ugrik az erdőbe.

Az erdő  most még kopasz, csak az aljnövényzet zöldül, messze belátni. A fakopács rohangált a fa oldalán, mint egy orvos néha megkopogtatta a fa törzsét. Málna messzire elcsavargott, de mellényének köszönhetően egyszer sem sikerült láthatatlanná válnia.
Irtják az erdő oldalát, az utat traktor és mindenféle munkagép zárta el, visszafordultunk.



Indult az ügetés és érezhetően mindegyik ló izma kezdett bemelegedni. Élénken kapkodták a lábukat, sőt Boleró ennél tovább ment, önálló produkcióba kezdett. Oldalazott, farolt, ahogy rétre fordultunk az egyedül álló bokrokat hordónak nézte. Nekiindult, igyekezett megkerülni, páromból bolondot csinálni. Mint egy hetyke huszárló parádézott a rét közepén, ha a párom kezében pálca helyett kard van, talán elindul még a csatába is. Vili is átcsapott vágtába, érezték a bitangok a hazafelé vezető utat.

A juhász hülye. De istentelenül hülye! Az történt, hogy kiértünk az erdő és a legelő sarkához, ahol is hatalmas birkanyáj legelt szétszóródva, egy része az erdőben bóklászva. A juhász horkolt a terepjárójában és rohadtul nem érdekelte, hogy a nyája szanaszét, kutyája is csak azért tápászkodott fel, hogy jobban szemügyre vehesse Málna fényvisszaverő erejét. Libasorban vonultunk az erdő mellett, a birkák ijedezve, hangosan bégetve rohantak ki az erdőből, csatlakozni a nagy többséghez. Tündéri pár napos barikák bukdácsoltak az anyjuk után.
No, a juhász felkapta bólogató fejét és látva a nyüzsgést, dühében, hogy megzavartuk az álmát, beindította a kocsiját és robogott felénk. Erika visszafordult, hadonászott, hogy álljon meg, erre a nyomorult ráhúzta Erikára a kormányt.
Üvöltözés, miért arra megyünk, ahol az ő nyája legel! Bakker! Hol menjünk, amikor itt a tanya kapuja!
Virág mondta, hogy a juhász kért tőlük egy Chili féle terelőkutyát. Na ezek után lesheti, hogy mit kap!

Carlos folyamatos nyerítéssel üdvözölte csapatunkat. Jó másfél órát csavarogtunk, a lovak szügyéről folyt a veríték.