2013. szeptember 19., csütörtök

Újra itthon

Az új szerzemény Vasadon. Nagyon tuti!



Újra itthon vagyunk, a hétvége kicsalt minket a lovardába és természetesen Erikának látnia kell azt a több száz fotót, amit készítettünk a Hargitán.

Zsebre raktuk a képektől dagadó pendrive-ot, amíg én lovagolok, párom az eresz alatt mutogatja, meséli a képek történetét.







Milli kezd gömbölyödni, már az utolsó előtti lukba kell csatolni a hevedert, egyre formásabb erősebb ló. Sőt annyira rendben van - István mesélte -, hogy a karám kerítését a héten lazán átugrotta. Ezek után kimondottan jól éreztem magam a hátán. Magabiztosságát az is jelzi, hogy sunyák. Nem ám, hogy ha hívom jöjjön, sőt! Tartva az egy méter távolságot, kőrbe sétáltatta velem a kifutóját. Beszorítottam a sarokba.


Erika hatalmas önuralommal  ülte végig a maratoni élménybeszámolót a laptop előtt, néha kinézett a karámba ellenőrizni a munkámat. Aztán elszakadt a cérna. Hogy ülöm azt a lovat? Hogy áll a lábam? Laza a szár! Nincs terep, maradok a karámban, sőt berakott egy rakás cavaletti rudat. Annyi baj volt velem, csak kapkodtam a fejem, vissza kell állnom a megszokott kerékvágásba. Valami miatt a bal sarkamat nem szorítom le. De csak a balt. Ezt már Zoli is észrevette a Deság túrán, de ott azzal magyaráztuk, hogy a kengyelt direkt hosszúra állítottam a kényelmes lovaglás miatt. Viszont itt minden a helyén volt, mégis a ballal pipiskedek. Lesz megint mit gyakorolnom.

Új lakója van a tanyának, Chili, a nyolc hetes border collie kölyök. Csuda pofa, néha azt sem tudja hol vannak a lábai, ugrálva kalimpálva törtet előre. Még arra is képes, hogy Leonidasz kandúrt játékra csalja.
Véget értek a lovastáborok, nyomai mindenütt láthatóak. A szabadfoglalkozáson készített és elszakadt gyöngyfüzérek apró gyöngyei, elárasztva a lovardát, a homokba taposva csillogtak a déli napban.


Chili

Visszaszoktatás után mégis csak kimentünk terepre. Előző napokban komoly esőzés volt és most kiderült, Milli is fél a tócsától. Addig semmi baj nem volt, míg a víz mellett el tudott lépkedni, de aztán jött a tócsák tócsája, kikerülhetetlenül szélesen foglalta el az erdei utat.

Na most megszívtad, bele kell lépned. Remény előttem átgázolt rajta, Milli fogta magát és velem nem törődve bevonult a sűrű bokrok, fák közé. Letaroltam a legalsó ágat is, millió akáctüske próbált marasztalni. Csinos kőrt tettünk, szélesen kikerülve a tócsát. Kapd be Milli! Eső után hosszú ujjú pólóban fogok jönni. Csak egyszer kellene Millit végig vezetni a hargitai Hadak útján! Nagyon megbecsülné, ha csak egy pocsolyával állna szemben.

A felszántott mezőkön nyuszik rohangáltak, a lovak megindultak. Gyors ügetésben jártuk kőrbe a rétet. Itt már nem mertem vágtatni, mint Ivóban a Vadasparkban. Milliben éreztem az erőt, ha hagynám elszabadulna.






Beérett a csipkebogyó, lovaglás után szedtünk hét kilót. Este feldolgoztuk, télire megvan a C vitamin.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése