November utolsó hétvégéje, hetek óta készülünk az OTP Lovas
Világkupára. Pénteki nap a gyerekeké, a Vasadi lovasiskola is kapott
harminc jegyet. Néhány szülő feláldozta a délutánját és autója tisztaságát,
betuszkolták a lurkókat, irány a Papp László Aréna.
 |
| Katyusa mögött araszolva |
Lovas verseny révén, természetes volt, hogy a Hungária körút
lószállítóval telített, mi is az egyik mögött araszoltunk a délutáni
csúcsforgalomban. A nyitást több ezer gyerek várta, amint kitárult a kapu, hatalmas zajjal lódultak meg a rendezett iskolai sorok.
Erika kiosztotta a karszalagokat, benyomultunk az egyik
felszabadult kapunál. Nehéz harminc gyereket egy helyre leültetni, amikor már
dugig a csarnok, természetesen mit sem sejtve, messziről a majdnem üres VIP
üléseket szemeltük ki. Odaérve szembesültünk, hogy egy, a földön elfektetett
szalaggal lezárt részt választottunk. Kis tülekedés, hurcolkodás, de végül is
egy kupacban tudtunk lezuttyanni az ülésekre.
A páros fogathajtó verseny ekkor már javában zajlott, gyors
eredményhirdetés és kezdődött a gála.
A műsorvezető ügyesen mozgatta a gyerekhadat, mindig volt ok
ujjongásra, sikításra, tapsra, jól működtek a gyerektorkok.
Lovas kaszkadőrök pörögtek száguldó lovaikon, íjászok lőtték
biztos kézzel álló és mozgó célba a nyilaikat. Tudom, hogy nem illik, de azt
figyeltem, hova találna be a nyílvessző, ha véletlenül elvéti az irányt.
A csikós csapat legifjabb tíz éves tagja ugyanakkora
rutinnal fektette el a lovát, mint a felnőttek, talán csak az ostora nem
csattant olyan erősen. És persze ők nem a kerti hokedliről kapaszkodtak fel a
lovaikra, mint én, valahogy hopp, rugólábuk repítette fel őket a nyereg nélküli
állatok hátára.
 |
| Mukiék |
A műsorszámokat elválasztó szünetekben Muki, a tarka-barka színű
póni és csemetéje szórakoztatta a gyerekhadat. A pálya szélén kőrbe járva
parolázott mindenkivel. Sikere hatalmas volt, amerre jártak, harsogva zúdult le
a gyerekhad a paravánhoz, hogy megérinthessék egy pillanatra a kezét.
Elámultam a három, kocsi nélküli ötösfogaton. Fogalmam sincs, hogy
melyik lovat irányította a hátsó két lovon álló lovas, mind az öt ló pazar
eleganciával egyszerre, egy irányba lépett.
Az én szívemet a négylovas hintók tánca nyerte el. Talán mert a
zene is Strauss keringő volt, talán mert a hátsó ülésen csodaszép Sissy stílusú
csupacsipke ruhákban bájos hölgyek integettek, miközben a hintók könnyedén
forogtak. Szemnek, fülnek kellemes élményt nyújtottak.
Utolsó fellépő harminchat lovasrendőr volt, akik huszármentében
feszítve különböző alakzatokat formáltak. Az óriáskivetítőn a felső állású
kamerák által mutatott képeken lehetett jól látni munkájuk szépségét.
Egy idő után a pálya simításra szorult, a traktort a Mikulás
kényszerítette kitérőkre. Kocsiját négy apró fekete póni húzta, a krampusz egy
csodaszép fekete fríz hátán parádézott.
A popcorn árus szerintem aratott, kis rosszindulattal azt
mondhatom, hogy térdig jártunk az elhullott pattogatott kukoricaszemekben. A
szektor biztonsági őre egy darabig harcolt a lehetetlennel, hogy a gyerekhadat
az ülések felé terelje, később már csak tehetetlen kézlegyintéssel reagált egy
előtte éppen elszáguldó csapatra.
Ezután kezdődött az ügyességi verseny, ahol OTP kupa révén, a
gyerekcsapatok versenyében pénzeszsákok és bank automaták játszották a
főszerepet a lovak mellett. A nézőtéren az ifjúság teljes extázisban üvöltött,
kedvenc csapatát segítve a győzelemhez. Az előzetesben meghirdetett kutyák nem
jelentek meg, többen hiányoltuk őket.
A pónigalopp verseny ugyanúgy zajlott, mint a nagyok versenyén. Le
a kalappal ezek előtt a csöpp emberek előtt, bátran megülték a teljes sebességgel
száguldó pónikat.
Megint pályasimítás, aminek a szünetében Muki apró családjával
kimerészkedett egy kis fotózásra az ülések közé. Meg is lett az eredménye. Pár
kattintás és sörényük, farkuk megszaggatva, maguk leharcolva igyekeztek kimenekülni
a hátsó folyosókra a visító gyerekhad elől.
A díjugrató verseny első része még teli csarnok előtt zajlott. A
gyerekek komolyan figyeltek, kétszer erősebb tapssal és füttyel díjazták a
magyar versenyzőket. Szünetben gyakorlatilag kétharmaddal csökkent a nézők
száma, a vidéki iskolák elindultak hazafelé. A díjkiosztásra már csak páran
maradtunk.
Másnap felnőttek töltötték meg a lelátókat, remélem ők is
ugyanolyan őszinte lelkesedéssel élvezték a műsort, mint a mi gyerekeink.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése