Erdei varrógép

Babilon

Túl vagyok két olyan lovasórán, aminek a következménye, hogy elment a kedvem a lovaglástól.
Elsőként Carlos nézett hülyének. Ha jobbra akartam menni, balra fordult. Ha balra jeleztem jobbra vette az irányt. És ezt egy órán keresztül bírta. A lovaglás szépségét elfelejthettem, 60 percen keresztül küzdöttem a lóval. Óra végén lecsúsztam a hátáról, szívesen beolvastam volna neki, de a szemembe röhögött.






Következő órán ebből okulva Erika Zeuszt hozta elő. Zeusz alacsonyabb, ennyi volt a  pozitív élményem. Egyébként minden tekintetben másolta Carlos sunyiságát. Annyival tetézte, hogy a cavaletti akadályokat, amiket át kellet volna lépnie, kikerülte. Elegem volt az egészből. Elkönyveltem, hogy alkalmatlan vagyok az önálló lovaglásra, a nyári túrát valahogy letudom, de utána befejezem.

Következő héten Erika hívott telefonon, terepre megyünk. Jó. Nekem már mindegy.
Babilonon még sosem ültem, mivel kövérsége és pipaszár lábai miatt idáig csak gyerekeket fuvarozhatott. Fogyókúrája sikeres volt, kezd jó formájú pónivá válni. Felnyergeltük és láss csodát, könnyedén felültem rá.
Ez a ló való nekem! Alacsony, gömbölyű. Pár kőrt tettünk a karámban, hogy összeszokjunk, addig Erika felnyergelte Carlost, felpattant rá és kivonultunk a tanyáról.

Ráfordultunk az erdei ösvényre és ahol az út kiegyenesedett és szélessé vált, átváltottunk ügetésbe. Babilon apró lábaival szaporázta, mint egy varrógép zakatolt alattam. Nem ismerte az egyenletes ügetés fogalmát. Egy célja volt, begyorsítani és az élre állni. Tünemény volt, ahogy őszintén küzdött az első helyért. Visszairányítottam Carlos mögé, rögtön átváltott ügetésbe és kereste oldalt a helyet és a lehetőséget a kitörésre.
Az előző napi zuhé az út mélyedéseiben hatalmas tócsába gyűlt, mélyén a lóevő szörnnyel. Carlos tudott róla, a pocsolya széléhez érve visszahőkölt, hátrált, engedetlenkedett. Babilon nem volt beavatva a titokba, simán keresztül gázolt a tócsán. Carlos még egy kicsit gondolkodott, majd Babilon mögött ő is nekivágott a lehetetlennek. A negyedik tócsát elsőként szelte át.

Hirtelen lett tavasz, az erdő zöld és madárcsicsergéstől hangos volt. Távolban őzek vonultak keresztül az úton, egy pillanatra megállva, megbámultak minket. Egy órás lovaglás után rátértünk a hazafelé vezető útra. Vele párhuzamosan futott az autó út, amin hirtelen tűnt fel egy kocsi. Végre Carlos bebizonyíthatta, hogy van mitől félni az erdőben. Az autó hangjától megrémülve fejét hátra vetette, két lábra állt és mint ahogy a cirkuszban tanítják, két lábon állva forgott kőrbe. Még Babilon is megugrott és őszinte csodálattal nézte a produkciót. Erika megülte, de befejeztük a poroszkálást. Az eső is kezdett szemerkélni, letérve az útról, a mezőt átszelve rövidítettük le az utat. A tértől megrészegülve mindkét ló felgyorsította az ügetését és egyszer csak vágtattam!  Aprókat, rövideket, de mégis csak vágta volt. És a lelkesedésemet is előcsalogatta, várom a jövő hétvégét, hogy megint ezen a tökmag csodán ülhessek.

Leonidaszt régen nem láttam, már udvarol! Az eső elől beálltunk az istálló eresze alá, ahol a fejem felett elnyávogta magát, majd a vállamra ugrott. Bebújt a mellényembe és indult a dorombolás.