Tavaszi hadgyakorlat

Múltkori tereplovaglásunkkor rá kellett ébrednünk, hogy Carlos nem viseli el Babilont maga körül, Babilon viszont nem hajlandó utolsóként poroszkálni az úton, harcol, hogy élre állhasson. Ez állítólag probléma, a két lónak össze kell szoknia.

A kék virágcserepes Sidi Bou Saide

Előzmény itt.

Korán reggel indult a busz Sousse-ból, rossz helyet választottunk, a nap a szemünkbe sütött. Az út mentén az olajfák végtelen ültetvényei. Víz közelében sűrűbben, víztől távolodva ritkábban ültetve, hogy legyen hely a fa gyökerének minél nagyobb területről begyűjteni az éltető nedvességet.

Sidi Bou Said-ba tartottunk, Tunézia Szentendréje felé.

A város a nevét Abu Said Baji-ról kapta (1156-1231), aki az 1207-es mekkai zarándoklata után itt letelepülve hirdette a tanait.

Erdei varrógép

Babilon

Túl vagyok két olyan lovasórán, aminek a következménye, hogy elment a kedvem a lovaglástól.
Elsőként Carlos nézett hülyének. Ha jobbra akartam menni, balra fordult. Ha balra jeleztem jobbra vette az irányt. És ezt egy órán keresztül bírta. A lovaglás szépségét elfelejthettem, 60 percen keresztül küzdöttem a lóval. Óra végén lecsúsztam a hátáról, szívesen beolvastam volna neki, de a szemembe röhögött.

Lányom vs arabok

Öt óra késéssel szálltunk be a gépbe. Éhesek és dühösek voltunk. A teljes személyzet arab volt, köztük az egyetlen férfi légi utaskísérő Ali.

" Dróton gyün a petró! "

Itt a tavasz! A bekötő út mellett kizöldelt a szántó, odavonzva őzeket, nyuszikat. A fácánkakasok szerelmesen követik kiválasztottukat, kis odafigyeléssel begyűjthettük volna a vasárnapi ebédre valót.
A bekötő út még egy meglepetést tartogatott,  egyik oldalán nagyfeszültségű oszlopokat állítottak fel. A 4-esről a forduló hatalmas kátyúit betömték, az utat egyenesre boronálták, kétszer sikerült hármasba is felkapcsolni a lovardáig. Pár hét és Európa viharos sebességgel beköszönt a tanyavilágba.

Zeusz középiskolás lett

Végre! Hó kipipálva, eső csapja elzárva, vasárnap van és a nap engedi láttatni magát. Bekevertem a gyorssütit, belereszeltem a még megmaradt mikulás törmelékeket és a kamrában fellelt megdézsmált csoki maradványokat. Pikk pakk kisült. Kobak, csizma, kesztyű, süti repült a csomagtartóba, kutyánk megveszve az örömtől pattogott a térdemen, indulás Vasadra.

Kínlódás

Hetek óta szenved az időjárás. Hétköznap ragyogó az idő, elhiteti, hogy a hétvégére sem lesz köcsög, aztán szombaton reggel beüt a menykő. Választási lehetőséget csak annyit ad, hogy vagy eső, vagy hó hullik odafentről.
Se Vasadra, se máshova nem lehet eljutni. Kínomban sütök. És nő a fenekem. Ki fog tudni feldobni a lóra, ha nem tavaszodik ki sürgősen?
Tessék itt van amit kreáltam. Facebookon találtam rá, kifogás nem lehetett, minden volt a spájzban hozzá. Bakker! Tök jól sikerült, az étvágyam pedig rendben van. Ennyit a mai hétvégéről.

BUÉK Vasadon

Január van és az idő megengedte, hogy egy hónapos kényszerszünet után végre a lovardában köszöntsük a borongós vasárnapot. Rövid a nappali világosság, ebből még lejön az az idő, míg a jeges síkos pálya felenged. István bedurrantott a melegedő kiskályhájába, a tetejét megpakolta téglával, hogy tovább tartsa a meleget. A lovak komoly bundát növesztettek, jó volt beletúrni a sűrű meleg szőrméjükbe.

Bécs adventi bögréi

Hideg volt és sötét. Reggel fél hat, mínusz 6 fok, a Felvonulási tér és a Hősök tere tömve volt busszal. Gyűlt a nép a hét órás induláshoz.

Két héttel előbb foglaltuk le a jegyeket a bécsi adventre az Euro Travelnél. Az "egyéb" bejegyzésekbe beírtam, hogy oda kérem a helyünket, ahol a busz ablakkerete nem töri meg mellettem a kilátást. Párom is, az irodai asszisztens is megmosolyogtak. Valahol valaki mégis komolyan vette a kérésemet, a válasz-Emailben az első sorba jelölték meg a helyünket. Teljes panoráma! És én külön köszönöm!

Amikor más üli meg a lovat.

Kalocsáról menekültünk, egy rosszul sikerült wellness hétvége vasárnapját próbáltuk pozitív élménnyé varázsolni.
Nálunk a kaja sosem elég, mindíg képesek vagyunk enni. Így történt, hogy Solt mellett az 51-es út egyik leágazásánál rögtön észrevettünk egy fára szögezett fatáblát. Révbérpusztai csárda.

Titánok harca

Zeusszal gondok vannak. Engedetlen, külön utakon jár. Bakol, ijesztgeti az aprónépet, egyre többször van rá panasz, nem lehet rajta végiglovagolni a tanórát.
Carlos dolgozik helyette a kifulladásig, Zeusz élvezi a semmittevést. Többször le kellett mondani miatta órát, Erika morgott, de nem volt ideje foglalkozni Zeusz lelkével, nemsokára kezdődnek a vizsgái. Megy a ló a levesbe, kínlódjon vele más, nem lehet használni oktatásra.

Babilon a gömb ló.

Huncut, Babilon társa

Hetek óta tart a készülődés. Jön Babilon. István méricskél, fúr farag, nemsokára itt lesz Babilon. A szél susogja, simítja a fűszálakat egyirányba: itt fog lépdelni Babilon. Az akácok finoman rázzák le leveleiket a karámban, erre a puha avarra fog délutánonként lepihenni Babilon. Elkészült az új box az istállóban, apró ablaka az erdőre néz, illatos selymes zizegő szalma várja Babilont.

Kerítés túloldalán kezdődik a szabadság.

Indián nyár! 26 fokkal! Tegnap kint voltunk a lovardában. Erika szerint nem jól vágtatok, huppogok a nyeregben. Zeuszra feltette a voltizs hevedert. Itt nincs kengyel, a kapaszkodóval vagyok kénytelen minél közelebb húzni magamat a hevederhez. Ragyogóan ment a vágta, főleg a combomon éreztem. Erika hosszabbra engedte a futószárat, hogy a kőr nagy legyen, ne a centrifugális erő ellen kelljen harcolnom. Huh, nagyon jó volt! Élveztem, hogy tudtam hajtani előre a lovat, nem állt le.

Öszi patakopogás

Megérkezett az ősz. A lovardához vezető út szélén lengedező bokrok, melyek tavasszal illatos virágokkal pompáztak, mostanra az útra hajló termésekkel, bogyókkal terhesen bólogatnak. Az akác, utolsóként rügyezett, most elsőként színezi a lombját, kis szellőre pörögnek az útszéli porba sárga levelei. A nap ráült a fák tetejére, élvezte ahogy az apró felhők sorban elhaladva bókolnak előtte.
Minden adott volt, hogy egy kellemes órát töltsünk el Vasadon. A csoda gondolta, hogy kínlódással teli délután előtt állunk.

Vár a sziklában - szikla a várban Predjama

Képeket már láttunk róla, interneten pár hirdetésben szerepelt, legfőbb erénye mégis az volt, hogy útba esett. Bejáratnál meglepő figyelmesség, kezünkbe nyomtak egy magyar nyelvű várkalauzt. Magyartalan volt, a történelmünket rosszul átfordító, de mégis csak ez a kis füzet volt amire tudtunk támaszkodni.
A belépőjegyet már megváltottuk a cseppkőbarlangnál, így olcsóbb volt.

Ahol a ló terem, Lipica

Újdonsült lovasnebulóként kötelességemnek éreztem, hogy, betérjünk Lipicára, megcsodálni a Lipicai lovakat. A szlovéniai, már megszokott jó út és folyamatos jelzőtáblák irányítása mellett értük el a lovasközpontot.

Az új nyereg

Úgy alakult, hogy nyereg hiány lépett fel Vasadon. Párom kölcsön kérte Lacitól a nyergét, amit közel száz éve senki nem használt. Bal oldala szakadt volt, jobb oldala rágott, szóval használhatatlan. Nosza, futás a suszterhez. Suszter kőrbe forgatta, felmérte a helyzetet. Érezte, hogy itt sürgős lesz a munka, rögtön ígérte a másnapi szállítást. Párom értetlenül nézett rá. A suszter vissza. Aztán leesett neki.

Postojna csodálatos cseppkőbarlangja

Sok évvel ezelőtt láttam egy képet egy csepkőbarlangról. Emlékeimben csak annyi maradt meg, hogy Jugoszláviában valahol létezik egy csepkőbarlang, ami csodálatos. Mit tesz Isten, tavasszal a műhelybe az egyik vendég behozta a fotóalbumát, Szlovéniában járt márciusban. Az egyik oldalon visszaköszönt a régi fotó. A nyári túránk egyik útvonala rögtön kirajzolódott.



Új feladat a cavaletti akadály.

Vége a nyári lovastábornak, Indi elbúcsúzott és visszatért a régi lovardájába. Magával vitte a voltizs hevederét, amit roppantul bántam. Kényelmes és biztonságos volt rajta lovagolni.

Zeusz

Búvárkodtam Siparban

Zavudrija mellett találtunk finom homokos strandot az Adrián. Mellette nyúlt a tengerbe egy kb 200 - 300 négyszögölnyi földnyelv, ami dagálykor szigetté változott.

Besétálva ókori falak bástyák maradványain tapodtunk. A sziget végét, ahol már csak különálló sziklák álltak ki a tengerből, a nudisták látogatták szívesen. Érdeklődve mászkáltunk a falakon.

Egy rég letűnt ókori római város, Sipar köveit, koptattuk.



Kishajó az Adrián

A hajó fél tízkor indult Umagból. Indulás előtt öt perccel értünk a kikötőbe, az árnyékos ülőhelyek már mind elfogytak, letelepedtünk a hajóhíd mellé. Egész napos hajókázást ígértek, városlátogatásokkal tarkítva, délben halas ebéddel.
Szikrázó napsütésben, kellemes tengeri széllel, izgatott gyerekekkel a fedélzeten, normális színű bőrrel kifutottunk a tengerre.

Prága, sör, U-fleku!

Prága és a sör elválaszthatatlan. Akár csak egy rövid hétvégére látogatod meg a Cseh fővárost, az estét nem zárhatod söröző nélkül. Erre számtalan lehetőséget kínál a belváros. Minden ház földszintje söröző, kávézó, vagy étterem. Jó időben kapualj nem létezik legalább két asztal nélkül, ami mellett ott ülnek a bennszülöttek, kezükben egy-egy korsó jó sörrel. A látnivaló percről percre változik, túristák hada hömpölyög fel s alá az utcákon.

Egész napos városnéző programunk végén lábainkat mi is sörözőben szerettük volna megpihentetni. Utolsó prágai túránk 1977-ben volt, amikor is bohém tinédzserként véletlenül tévedtünk be az U Fleku-ba. A remek emlék megmaradt, hát döntésünk egyértelmű volt, most sem hagyjuk ki.

Indi és az ő vágtája.

A lovasiskolában folyik a nyári lovastábor. Carlos és Zeusz mellé becsatlakozott kisegítőnek Indi. Indi egy fehér ló apró fekete pöttyökkel, hosszú lobogó sörénnyel és farokkal. Zeusz kapta meg társnak. Rögtön egymásra találtak, Zeusz jóindulatúan kísérgeti, harapdálja a nyakát, osztozik vele mindenben, kivétel az alma és a sárgarépa. Ennek még látható a nyoma Indi oldalán.

Indi és Zeusz

Téglagaléria, vagy bolondvár?

Korán indultunk Szárszóról. Jól van, beadtam a derekam, van időnk hát menjünk "bolondvárat" nézni, de utána én választhatok kávézót!

Bugaszeg felé gyönyörűen faragott fa hirdetőtábla irányított be egy kicsit aszfalt, kicsit földes huppanós útra. Mikor már elegünk volt, bizonygattuk egymásnak, hogy eltévedtünk, hirtelen ott volt előttünk, kapujában egy félelmetes bábvitézzel.

Új lovas érkezett

Múlt héten lányom ráért, kikísért minket Vasadra az oktatásra. Zeusz egy életművész! A kovács előző nap megkörmölte, mire kiértünk már erősen sántított, kivonva magát a munkából újabb két hétre.

Lányom

Az első esésem.

Nos, igen. Ennek is eljött az ideje. Reméltem, hogy azok közé fogok tartozni, akik megússzák, vagy legalább még egy csöppet várat magára, de hát nem így történt.

 Hogy az elején kezdjem, Zeusz betegállománya véget ért, visszaállt a munkába, Carlos mellé. Most már a második alkalom, hogy nem futószáron lovagolok, hanem osztályban tanulok.

Péntek délután Karlosszal.

Gyönyörűen haladok a tanulmányokban, Zeusz hátán lépésben már különböző testgyakorlatokat tudok bemutatni. Kinyújtott karral bátran forgolódom jobbra balra, hajolok előre hátra. Sőt, könnyű ügetésben nem kapaszkodom semmibe. Mondjuk, hogy a táj körülöttem milyen, arról nincs semmi tudomásom, mert a szemem le nem veszem a ló füléről. Amennyiben a két lófül oldalra vagy hátra fordul, az azt jelenti, hogy valami nem odaillőt vett észre és ennek beláthatatlan következményei lehetnek. Nekem kell előbb tudomást szereznem a nem várt incidensekről.

Karlosz welness

Mára Zeusz beteget jelentett. Kollégája Karlosz nemes egyszerűséggel tegnap oldalba rúgta. Senki nem látta az előzményeket, nem derült ki, hogy Karlosz valóban jogosan döntött úgy, hogy barátját megbünteti, viszont nem gondolhatott bele tettének következményébe, miszerint ma ő fog dolgozni Zeusz helyett is.

Vasárnapi lovaglás

Évekkel ezelőtt ültem már lovon, sőt ballagva, vagy lassú ügetésben élveztem is a lovaglást. Mondjuk kizárólag egy vezető ló mögött, mert önálló irányításra képtelen vagyok. Alattam a ló szabadon kószált, mikor merre volt édesebb a fű.
Párom bejelentette, ennek most vége! Neten talált egy fantasztikus erdélyi lovastúrát, ahova el kell majd mennünk. A kiírásban egyetlen feltételt szabtak. Tudni kell önállóan lovagolni.